BEGIN:VCALENDAR
VERSION:2.0
PRODID:-//Esernyős - ECPv5.8.0//NONSGML v1.0//EN
CALSCALE:GREGORIAN
METHOD:PUBLISH
X-WR-CALNAME:Esernyős
X-ORIGINAL-URL:https://esernyos.hu
X-WR-CALDESC:Events for Esernyős
BEGIN:VTIMEZONE
TZID:Europe/Budapest
BEGIN:DAYLIGHT
TZOFFSETFROM:+0100
TZOFFSETTO:+0200
TZNAME:CEST
DTSTART:20200329T010000
END:DAYLIGHT
BEGIN:STANDARD
TZOFFSETFROM:+0200
TZOFFSETTO:+0100
TZNAME:CET
DTSTART:20201025T010000
END:STANDARD
END:VTIMEZONE
BEGIN:VEVENT
DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20200904T080000
DTEND;TZID=Europe/Budapest:20201009T170000
DTSTAMP:20260429T181146
CREATED:20200907T142048Z
LAST-MODIFIED:20200907T142844Z
UID:6628-1599206400-1602262800@esernyos.hu
SUMMARY:Keresztury Tibor: Ott fent\, az uborkafán
DESCRIPTION:drMáriás az Esernyősben \n  \n \n  \nÚgy volna stílszerű\, ha a csillapíthatatlanul remegő kezemet kiiktatva kényszerzubbonyban nyitnám meg ezt a kiállítást\, egy kottatartón lenne a szöveg\, s valaki lapozna\, mint a Zeneakadémián\, hiszen így máris a Máriás nevű jelenség sűrűjében volnánk\, különösebb verbális bakugrások\, felvezető tiszteletkörök nélkül\, mondhatni semmi perc alatt. Hajdani\, Magyar Narancs-beli harcostársam\, Para-Kovács Imre kedves méltató szavait idézve ugyanis „dr Má­ri­ás­ban az a nagyszerű\, hogy soha sincs szabad­sá­­gon\, tehát ha lejön a színpadról\, pon­to­san olyan komplett hülye\, mint amikor felmegy\, nem játszik szerepet\, élete és hétköz­nap­­­jai\, beszélgetései\, járása\, minden megnyilvá­nu­lá­­sa művészet\, nem kell csinálnia sem­­mit\, csak lenni\, és máris kész az alkotás\, mintegy lé­­­­tezése melléktermékeként.” \n  \nAmi az én fordításomban azt jelenti — noha az effajta szavakért az Avason\, ahol felnőttem\, azonnal kapott az ember egy pofont –\, hogy: önazonos. \n  \nÓvatosan körülnézve\, e helyről is elnézést kérve\, nyomatékkal megismétlem: dr Máriás önazonos művész. \n  \nAmi egyáltalán nem magától értődő abban a szellemi közegben\, amelyben az arcfestés\, a köcsögözés és a Nemzeti Vágta a virágzó kulturális élet hivatkozási pontjai\, amelynek Mága Zoltán és Leslie Mándoki\, Ákos és Demjén Rózsi az ikonikus\, bőkezűen támogatott sztárja a hetvenes években fejére gyógyult napszemüvegében. Mi több: összművész – hogy még eggyel szaporítsam elkoptatott\, modoros jelzőim számát –\, akinél zene\, irodalom\, performansz\, festészet és élet: minden egy tőről fakad. Bár­mihez nyúl – legyen az szaxo­fon\, klaviatúra\, vagy jelen szemlélődésünk tárgya\, az ecset –\, már az első hanggal\, mondattal\, vászonra kent moz­­dulattal törvényt bont és kánont rombol\, áthágja a szabályokat\, fe­szegeti a kereteket – nem jó neki semmi\, ami adva van. Bizalmatlan\, mint a fene\, min­dent szétszed\, fonákjáról is megnéz\, megcsócsál\, majd összerak – és amivé össze­rakja\, azon mindig ott marad a markáns\, ha­son­lít­hatatlan kézjegye. \n  \nA fentebb idézett rokon lé­lek pon­tos jellem­zé­se tehát ép­pen­séggel fordít­va is igaz: dr Máriás úgy alkot\, hogy köz­ben mindvégig és min­dig sza­­bad­sá­gon van\, ám ezt a szabadságon levést maxi­mális in­ten­­zi­tás­sal műveli. \n  \nEz itt tehát\, az Esernyősben\, szögezném le hangsúlyosan\, egy szabad ember tárlata.  Ezeket a képeket itt az utolsó magyar punk festette — az istent-embert nem tisz­telő avantgárdok\, Erdély Miklós\, Hajas Tibor\, Bada Dada\, Pauer és Najmányi kései utóda\, a szabálytalan\, független\, öntörvényű alkotó szel­le­mek örö­­­­kö­se\, aki­­­nek ebből adó­dóan festés közben sohasem kell viselkednie. Fel sem merül: egy­szerűen nem jut az eszé­­be\, hogy – csak mert ez a táncrend\, ezt várják el tőle – bárminemű kánonhoz alkalmazkodnia kel­le­ne. Amiben nagy szerepet játszik\, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek termékeny\, inspiratív vajdasági csecséből\, a Tolnai-Sziveri-Maurits-féle Új Symposion szellemi közegéből szívta magába az anyatejet. \n  \nEbben az elmúlt években kiteljesedett\, széles körben ismertté vált\, komoly visszhangot kiváltó életműben – melynek a szentendrei és a kápolnásnyéki tárlatokat követően ez itt\, az Esernyősben egy kiemelten fontos állomása — talán az a legszebb\, hogy meg se zök­­ken a szekér kereke\, ahogy tekintetünk előtt elhalad. Máriás megy\, amerre az út­­ját sejti\, mint a mérgezett egér: néhanap szerintem magányos\, de láthatóan köz­ben azért jó ne­ki. Élvezi. \n  \nMi több – s ebben látom e festészet egyedülálló specifikumát — a kerekfejű kulturális analfabéták elvárásait\, a konzumidióta közönségigény ízléshorizontját is tárgyává teszi. Azt a magyar nótán\, grandiózus történelmi körképeken\, monumentális emlékműveken kikristályosodott árvalányhajas\, szűzmáriás\, boldogasszonyos művészetideált\, amely szerint a bivalybasznádi lecsófesztivál\, a szürkemarha is a nemzeti kultúra része\, inkluzíve a ló. Máriás festészetében ily módon egyszerre jelenik meg az ironikus kultúrkritikai reflexió és napjaink gyakran bohózatba illően abszurd\, máskor véresen komoly politikai-társadalmi közéletének megannyi alakja\, történése\, tényszerű vagy fiktív pillanata. És hogy még csavarjon egyet rajta\, a magyar abszurd világát képein a klasszikus festészeti hagyomány kontextusába helyezi. \n  \n \nÍgy\, ebben a szelíden ironikus\, naiv\, bárgyú\, máskor maró gúnnyal átitatott fénytörésben\, néhol a falusi konyhák falvédőinek modorában\, máshol leplezetlen módon a giccs stíluseszközével élve alakul markánssá Máriás képein az öblösen hangzatos szólamok szintjén  nagyszabásúnak\, történelminek mondott korunk kisszerű valóságának művészi lenyomata. Mintha egy harmadosztályú operettben lennénk esetlenül tébláboló\, a végsőkig jóhiszemű\, kéretlen szereplők\, mely időről időre vérre menően kegyetlen drámába fordulna át. Mert ne legyen kétségünk\, Hölgyeim és Uraim\, azok a svejki figurák Máriás vásznain mi vagyunk. Mi  hagytuk\, hogy így legyen\, hogy méltó élet helyett ebben a rémületesen komoly komédiában legyünk dróton rángatott szereplők. A doktor úr voltaképpen nem lázad\, nem vádol\, nem kritizál senkit\, csupán a festészet eszközével tűpontosan rámutat arra\, ami van. Rámutat esendőségünkre\, s nagyuraink nevetségességére ott fent\, az uborkafán. \n  \nKeresztury Tibor \n  \nElhangzott a Soros György és Orbán Viktor békét kötnek című kiállítás megnyitóján az Esernyős Galériában 2020. szeptember 4.-én. 
URL:https://esernyos.hu/program/drmarias-keresztury/
CATEGORIES:Kiállítás
ATTACH;FMTTYPE=image/jpeg:https://esernyos.hu/wp-content/uploads/2020/09/small_drMarias_esernyosben_01_52.jpg
END:VEVENT
END:VCALENDAR