ÓCEÁNJÁRÁS LACKFI JÁNOSSAL

Írni annyi, mint fejest ugrani a semmibe. Pontosabban a mindenbe. A mindenségbe, amely körülvesz, és amelyet olyan nehéz átfogni. Hogyan is mondhatnánk az életről olyasmit, ami nem közhely, ami csak ránk jellemző, amit nem ismételtek még el ezerszer mások?
Nos, vannak trükkök, receptek, a kortárs és régebbi irodalom boszorkánykonyhája csak úgy fortyog, itt mindenki megtalálja a maga szája íze szerint való ételkölteményt. A séfek varázsolnak, a tanoncok meg próbálják ellesni mozdulataikat.
Ráadásul az írás magányos mesterség, aki csak tollat vesz kezébe, rögtön Fa Nándorrá változik egy óceánnyi csend és tengernyi betű közepette. Bármit leírhat, de semmire nincs garancia. Ez a szabadság ijesztő tud lenni, időnként jól jönne valami közösség, hasonló átokkal sújtottak klubja, ahol oldódik a szorongás!

Lackfi János az Esernyősben évek óta maga köré gyűjti azokat, akik laza, barátságos körülmények között szeretnének az írással próbálkozni, önmagukat fejleszteni, választ kapni kérdéseikre és lehetőséget újabb kérdésekre.

És most robbantsuk fel a nyelvet! Sutba a nyelvtani kapcsolódásokkal, a gördülékeny mondatokkal, a kisikált jelzőkkel, a patent szerkezetekkel. Rázzuk össze az egészet, mint egy kaleidoszkópot, és gyönyörködjünk… Tanuljunk újprimitívül, érdesítsük a felületeket, keressük a szabálytalanságokat, és meglátjuk, milyen hatalmas nyelvi energiák szabadulnak fel!