Értékek felkutatása és gyűjtése

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
 
Szeretettel köszöntöm Önöket az Óbudai Esernyős Galériában!
 
Nagy öröm számomra, hogy itt lehetek, amikor a Magyar Festészet Napja egyik fontos programjaként is, itt és most, együtt ünnepelhetjük a T-Art alapítvány harmincadik születésnapját, ezzel az alkalomhoz illő kitűnő kiállítással:
itt, a falakon a T-Art Gyűjteményében található festészeti alkotásokból válogatott műveket láthatja mától az idelátogató közönség.
 

A T-Art alapítvány 30 esztendős missziójának alap-lényegét egy, a múlt évben megrendezett szakmai konferencia címében eléggé karakteresen artikulálták a szervezők, mely így szólt: „Egy másik valóság a kortárs képzőművészetben”. Ennek a szakmai projektnek a megnevezése lényegében tűpontosan ki is fejezi, hogy a T-Art mire is vállalkozik immár három évtizede a hazai képzőművészetben kifejtett szerepvállalása során. Nos, nemes egyszerűséggel csak arra, hogy mást is megmutasson abból a szerteágazó, sokoldalúan gazdag képzőművészeti termésből, mint amit a main-stream tesz láthatóvá meglehetősen szűken mért merítésben. Olyan utat választott az alapító, amelyen sok nehézséggel megküzdve is következetesen haladva valódi értékek kerülhetnek napvilágra, konkrétan a közönség és a szakmai körök látóterébe.
 
Erről az útról az alapítvány jelenlegi csapata sem kíván letérni, mert továbbra is meg kívánja mutatni, láthatóvá tenni az addig láthatatlan, vagy kevésbé látható életművek jeles darabjait, vagy az egyébként már láthatók megismertetését a gyűjteményfejlesztés és a gyűjteményi kiállítások rendezése által. Ennek során – a válogatáskor – az elsődleges szempont mindig is a kvalitás, a művészi minőség bemutatása – ha úgy tetszik felmutatása – volt a szigorú „elvárás”, semmi más.
 
Ez a szemlélet mindenképpen üdvözlendő, hiszen a nagynevű semmiségek, az elhíresült gagyiságok áradó erejű jelenlétével szemben kívánkozik a minőség megjelenítése is, hogy úgy mondjam: kell a balansz, hogy a valódi életművek, valódi, igényes alkotások életképessége, jogos jelenléte képes legyen érvényre jutni, és Uram bocsá’, ha lehet hatással is lenni a környezetünkre.
 
Sokan mondhatják persze, hogy a jelenkori képzőművészet olyannyira sokféle, hogy nehéz igazodási pontot találni manapság bárkinek is, hiszen meglehetősen devalválódtak az értékek a jelenlegi körülmények között minden területen.
 
A társadalom polarizálódott, erőre kapott egy furcsán agresszív, de szánalmas idiotizmus és összekapaszkodni látszik a butasággal. Ebből kiindulva minden vélemény ítéletként sújt le, így szórva szét rombolóan mérgező és fertőző önnönmagát szerteszét. A művész is itt él, ebben a társadalomban egzisztál (ha bír), és az ő számára is eltűntek a kapaszkodók. Ezért is nagyon jó, hogy léteznek olyan szereplői a mai magyar művészeti közéletnek, ahol képesek pozitív és követésre méltó példák megjelenni, ezzel pedig határozottan üzenni, hogy a kvalitás, mint a mindenki számára elfogadható minimum mégiscsak segíthet a saját helyzet felmérésben és végül az eligazodásban is, és könnyebben védelmet is találhat az érzékeny, sérülékeny alkotói személyiségek sokasága a különböző módon szövevényes, érdekeket kiszolgáló és meglehetősen zavaros viszonyok között is.
 
A jó példa is ragadós. Ha sikerülhet a jó példát is megismertetni, márpedig itt a harminc éves példa, hogy sikerül, akkor az alkotás, a művészet szabadsága – mint egy törvény – képes valósággá válni.
 
Engedjék meg, hogy ezen a mai, születésnapi ünnepen szóljak a T-Art alapítójáról, Tenk László Munkácsy-díjas festőművészről. Nos, mint azt sokan tudják – Tenk mester generációjának meghatározó alakja. A művészeti közéletben betöltött jelentős szerepe és közösségi szerepvállalása nélkül nem állnánk most itt és nem beszélgethetnénk ezek között az alkotások között. De itt vagyunk, mert az ő, sajátos magánkezdeményezésének köszönhetően elindulhatott valami igencsak jelentős dolog a maga útján három évtizede.
 
Tenk Lászlót személy szerint mindig is izgatta, hogy fontos művek, jó alkotások, izgalmas és magas színvonalú műtárgyak ne kallódjanak el a szakmai figyelem középpontjából való kívülállás okán, netán a társadalom érdeklődésének hiánya miatt. Az alapgondolat, hogyha a teoretikusok, művészetkritikusok látókörén vagy a hivatalos kánon szólamain kívül eső alkotói életművek, azok egy-egy jellemző darabja valamilyen módon megőrizhetővé válhatnának, akkor vissza vagy be is kerülhetnének idővel akár a kultúrirányzatok és művészeti értékcsapások sodrásába és az idők változása során majd talán mégis megismerhetővé válhatnának, értékelhetővé, kutathatóvá, ahogy korábban valamiért nem.
 
Mivel a T-Art Alapítvány deklarált vállalása szerint a képzőművészeti értékek felkutatását, azok gyűjtését, gondozását és megismertetését tekinti alapvető missziós feladatának, ezért teljesen természetes következmény az is, hogy figyelmét a fiatalok felé is fordítja. Tulajdonképpen ez a misszió kontinuitásának biztosítéka is, folytatja eddigi tevékenységét és a vizsgálódását kiterjeszti a pályakezdők irányába is, ahogy ezt egyébként a Searching of T-Art kiállításai is ékesen bizonyítják.
 

Fontosnak tartom, hogy megemlítsem és köszöntsem is ezen a születésnapi ünnepen a jelenlegi kuratórium tagjait, akik Tenk László mellett segítik javaslataikkal a gyűjtemény gyarapítását és immáron figyelik a fiatal, pályakezdő művészek alkotótevékenységét. A T-Art alapítvány két vezető kurátora Garami Gréta művészettörténész és Tenk Dóra múzeumpedagógus, akik mindennapi munkája és áldozatos tevékenysége az egész képzőművész szakma számára fontos és nagy hatásfokú. Kiemelten fontos szabályt követnek munkájuk során, ami összefoglalva belefér ebbe a rövid 10 tételbe: jelen lenni, észrevenni, odafigyelni, ösztönözni, segíteni, összekötni, beemelni, megőrizni, feldogozni, bemutatni.
 
A kuratórium képzőművész tagjai: Lévay Jenő Munkácsy-díjas képzőművész, Verebes György Munkácsy-díjas festőművész, aki nem mellesleg a Magyar Festészet Napja Alapítvány elnöke is és a Szolnoki Művésztelep vezetője, valamint hovatovább Munkácsy-díjas képzőművész jómagam, Szurcsik József. Képzőművészként a mi munkánk igazából egy élvezetes és remek feladat, hiszen a szakmánkkal foglalkozhatunk, a pályatársainkkal és műveikkel. Abban vagyunk érdekeltek, hogy nagy örömünkre figyelemmel követhessük, mi minden születik a képzőművészet nagyszerű világában.
 
A művész megmaradásának forrása ugyan az alkotó belső meggyőződése, hogy jó és fontos, amit csinál, de a külső megerősítés sohasem elhanyagolható. Nagyon nem az. A művész munkájával kapcsolatos visszajelzés minden időben fontos volt és mindig is az lesz. Nos, ebben is képes erőt adni a T-Art alapítvány missziója, ahogy az itt látható kiállítás is .
 
Köszönöm a figyelmüket!
 
Éljen a szabadság!
Éljen a művészet szabadsága!
 
Isten éltesse a 30 éves T-Art alapítványt!
 
Szurcsik József, Munkácsy-díjas festőművéss megnyitószövege elhangzott a T-Art 30 kiállítás megnyitóján az Esernyős Galériában 2020. október 16-án.