Past Events › Kiállítás

Művész-e valaki, aki annak képzeli magát? Autentikus vagy irányított létállapot alkotónak lenni? Szükséges-e, hogy az alkotó direkt módon táplálja öntudatát? Szükséges-e, hogy bármilyen ember egész lényére vonatkozóan táplálja az öntudatát? Hányféle énképe jelenik meg a hétköznapokban valakinek, illetve létezhet-e ezek tükrében egységes öntudat? A mások és az egyén elképzelése önmagával kapcsolatban, milyen kölcsönhatásban állnak egymással? Ezekre, és a megannyi más felmerülő kérdésre adott szubjektív variációk lesznek láthatóak a hatdé Az vagyok, akinek képzelem magam című novemberi kiállításán az Esernyős Galériában.…

Képeimen a nárcisztikus emberek által okozott lelki sérülések kegyetlen lenyomatait mutatom be. Célom, hogy egyre többen felismerjék, ha nárcisztikus személyiségek áldozataivá váltak, és fontos, hogy tudják: nincsenek egyedül, mindig van kiút. A fotókon egytől-egyig fiatal, tehetséges színészek jelenítik meg maró őszinteséggel, hogy milyen is egy nárcisztikus ember árnyékában élni.   A kiállítás látogatható december 15-ig.

"Ha a kompozíciót, mint kivágást határozom meg a művelet szintjén, akkor ebben az esetben, amit én igyekszem csinálni nem az adott táj legjellemzőbb pontjának, sűrítményének a keresése. Nem egy ablak nyitása a tájra. Sokkal inkább az történik, hogy a komponálás folyamatával, gesztusával elidegenítem, kisajátítom az élményt eredeti hordozójától, magától a motívumtól. Ennek a műveletnek az ilyen típusú tudatosítása mögött részben az a felismerés áll, hogy mindenfajta kivágás, vagyis komponálás – még ha a legjobb indulattal, a legemelkedetteb szándékkal is történik…

Nádor Tibor festőművész tárlatvezetése a Képtáj című kiállításán.   „„Ha a kompozíciót mint kivágást határozom meg a művelet szintjén, akkor ebben az esetben, amit én igyekszem csinálni, nem az adott táj legjellemzőbb pontjának, sűrítményének a keresése. Nem egy ablak nyitása a tájra. Sokkal inkább az történik, hogy a komponálás folyamatával, gesztusával elidegenítem, kisajátítom az élményt eredeti hordozójától, magától a motívumtól. Ennek a műveletnek az ilyen típusú tudatosítása mögött részben az a felismerés áll, hogy mindenfajta kivágás vagyis komponálás - még…

Képeimet számítógépen alkotom, felhasználva a szoftverek lehetőségeit. A kész alkotásokat festővászonra nyomtattatom. Az inspirációm sokszor a zene. Valószínűleg kismértékben szinesztéziás vagyok, mert vannak zenék, amik hatására színek, formák jelennek meg az agyamban. De mivel ezek nem állóképek, ezért csak megpróbálok kiragadni egy jellemző képet és azt megalkotni két dimenzióban. Többnyire nem adok címet a képeimnek, mert nem áll szándékomban üzenetek, filozófiák közvetítése, pusztán a vizuális simogatás, a bennem megjelenő hangulat megjelenítése a cél. „Létai Gábor munkáit tehát leginkább digitális rajzoknak,…

drMáriás az Esernyősben     Úgy volna stílszerű, ha a csillapíthatatlanul remegő kezemet kiiktatva kényszerzubbonyban nyitnám meg ezt a kiállítást, egy kottatartón lenne a szöveg, s valaki lapozna, mint a Zeneakadémián, hiszen így máris a Máriás nevű jelenség sűrűjében volnánk, különösebb verbális bakugrások, felvezető tiszteletkörök nélkül, mondhatni semmi perc alatt. Hajdani, Magyar Narancs-beli harcostársam, Para-Kovács Imre kedves méltató szavait idézve ugyanis „dr Má­ri­ás­ban az a nagyszerű, hogy soha sincs szabad­sá­­gon, tehát ha lejön a színpadról, pon­to­san olyan komplett hülye, mint…