Képeimet számítógépen alkotom, felhasználva a szoftverek lehetőségeit. A kész alkotásokat festővászonra nyomtattatom. Az inspirációm sokszor a zene. Valószínűleg kismértékben szinesztéziás vagyok, mert vannak zenék, amik hatására színek, formák jelennek meg az agyamban. De mivel ezek nem állóképek, ezért csak megpróbálok kiragadni egy jellemző képet és azt megalkotni két dimenzióban. Többnyire nem adok címet a képeimnek, mert nem áll szándékomban üzenetek, filozófiák közvetítése, pusztán a vizuális simogatás, a bennem megjelenő hangulat megjelenítése a cél. „Létai Gábor munkáit tehát leginkább digitális rajzoknak, digitális festményeknek nevezhetnénk, ahol az előbb említett digitális tábla és digitális toll, valamint a szoftver jelentik a rajzi-művészi eszközöket, az elkészült digitális mű a rajzot, a winchester pedig a grafikai dúcot, amiről később a nyomat készül” – írja róla Garami Gréta művészettörténész.
Létai Gábor 1956-ban született, Szcenika szakon végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Több évtizedes alkalmazott grafikai munkássága mellett olyan együtteseknél dolgozott, mint a József Attila Színház, a Budapest Tánc Együttes, vagy a BM Duna Művészegyüttes, tagja a T-Art Alapítvány művészközösségének.
